Kristályos oszlop, színarany tető,
két nap egyetlen napban s két koráll,
drágakövekre csillanó sugár,
egész világot fénnyel emtető.
Fehér kebel, hóval vetélkedő,
bajom okával nem törődsz te már.
Jaj, kövekkel rakott kebel, ki bár
javam vagy, mégis mért vagy kártevő?
Követ a víz kivájja, megpuhítja,
de zord anyag jajszómra mit sem enged,
úgy megkeményül inkább, mint a szikla.
Szerelmem nő, de fogytán fogy tebenned;
te zárva vagy, az én keblem kinyitva.
Kebel, miért a holtat megsebezned?
Ford.: Fodor András
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése