Magányos pőreséged
testéhez igazítva,
fény s levegő között
elem vagy, égi tiszta.
Az vagy! S oly egyszerű és
oly tartós, oly mezítlen,
hogy láttodtól megint
mesévé lesz a Minden.
Apránként tűnedeznek
a hétköznapi tárgyak
elénk. És mindegyik
csoda, bár nem varázslat.
Ronthatatlan boldogságok
lakják a nap-gömb testét;
ablaküvegen át
a szép természetesség
most hinti szét szilárd
csillagunk biztos fényét.
Nézd:mint lépnek a percek,
hogy egünket elérjék!
Ford.: Timár György
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése