„Vigyázz, Zaide, óva intlek,
lábad utcám már ne járja,
hölgyeimmel ne beszélgess,
ne less rabjaim szavára,
már ne firtasd, mi a tervem,
s hogy vendég ki jár a házba,
vagy melyik színt kedvelem,
és kit várok lakomára;
épp elég az, hogy miattad
arcomon a szégyen árnya,
elpirultam, rátekintve
ily tudatlan mór daliára.
Jó, belátom, nagy vitéz vagy,
ölve, törve, ütve, vágva,
s több keresztényt pusztítottál,
mint ahány csepp véred árja;
hogy merész vagy lóra szállva,
hogy remek vagy dalra, táncra,
mit csak képzel képzelet,
illedelmes, drága, drága,
és fehér is, hóka-szőke,
oly finom vagy származásra,
hősi tettek kakasa,
kecsre első, karcsu szálfa,
s vesztek téged elveszítve,
és nyernék szeretni vágyva,
és ha némának születnél,
vágyamnak nem volna gátja;
ám e nyűgös baj miatt
eltökéltem valahára,
elhagylak, mert jár a szád,
óvatlanság koronája;
aki téged elvisel,
nincs más útja, mindhiába:
kastélyt tenni kebeledre,
bíró ujját tenni szádra.
Magadfajta mór gavallér
elnyer hölgyet egyre-másra,
mert örömmel néznek ők
vagdalkozó daliára;
ám továbbad, meghiváskor,
mindegyikük azt kivánja,
hogy kegyüknek asztalánál
egyél s hallgass vacsorára.
Fáj nekem, hogy ezt teszem,
s boldog volnál, bárha, bárha
úgy birnál megtartani,
ahogy elnyertél, te drága.
Ámde alig hagytad el
a tarféi sűrü kertet,
boldogtalanságomat
s a tiédet dobraverted.
Azt mondják, egy mór kölyöknek
megmutattad futva, menten,
azt a hajfonat-darabkát,
mit a turbánodba tettem.
Ne add vissza, nem kivánom,
meg se tartsd, én azt se bánom,
csak, hogy balsorsomra hordod,
ennyit érts meg, mór barátom.
Azt is mondták, hogy kihívtad,
párbajoztál, bátrak bátra,
mert hazugság az igazság,
így felelsz a pletykaságra.
Jaj, kínomban nevetek
ily tündöklő butaságra!
Te nem őrzöd titkodat,
s azt kivánod, más vigyázza?
Nincs itt mentség, szép levente,
jól bevésd a koponyádba,
most utólszor szólsz velem,
sohanapján a találka!
Egy királyi mórhoz igy szólt
a bölcs Zaida, s búcsuzásra
hozzáfűzte intelemként:
„Nagy mellénynek nagy az ára.”
Ford.: Nemes Nagy Ágnes
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése