Szépségem szél-körömmel csiszolgatom, szerelmem.
Alaktalan leszek majd, mint por, leszek tied majd,
széthullva láthatatlan sikoknak kék egében.
A test nélküli bírást érted vágyom, szerelmem,
megérezni az édes tébolyt, hogy karjaid csak
az örökélet rózsás-berkét zárják körül.
Nem bírhatsz, míg a vágyad nem a meztelenségre
nyilt, mely a mondhatatlant zárolja le pecséttel,
ajkamra sem találsz, míg
a foghatóba ver csak szerelmed gyökeret.
Haszontalan kezed csak csillagokat ciróljon!
Csókjaiddal ne botlaszd testem száguldozását.
Ha bőröm tűzzé vált a Napban, tiéd leszek.
Ford.: Jékely Zoltán
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése