- Plébános úr, írjon pár sort nevembe!
- Tudom jól, hogy kinek.
- Tudja no, tán amért a multkor este
mellette meglepett?
Bocsásson meg, de… - No, hisz nem csodálom.
Az éj… az alkalom…
Tollat, papirt! Jó. Kezdjük is, leányom,
tehát: - „Kedves Ramón!”
- Kedves?... Ha már úgy írja, fene bánja…
- Kihúzzam?... – Hagyja meg!
- „Oly rossz most”… Nemde? – Hát azt eltalálta!
- „Oly rossz most nélküled!
Szivem is elszorult, míg írni kezdtem.”
- Hogy tudja így bajom?
- Egy lány szivén átlát az öregember,
akár üvegfalon.
„Siralomvölgy a föld, mikor hiányzol,
Édes, ha visszatérsz…”
- Plébános úr, csak tisztán irja, pár sor
legyen, mit ő is ért.
- „A csók, amit a búcsuzáskor adtam…”
- Ezt hogy találta ki?
- Jövet, menet esik ilyesmi gyakran…
Zokon tán nem veszi.
„Aztán ha híven nem térsz vissza végképp,
úgy megkinzol, tudod…”
- Megkínzol, semmi több? Uram, nem, én még
belé is pusztulok!
- Belépusztulsz? Az bűn az Isten ellen!l…
- Én mégis úgy teszek!
- Ezt nem írom le! – Ó, kegyetlen ember!
Úgy hát ki írja meg?
Ford.: Fodor András
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése