Istenem, röpülnek a vadludak!
Istenem, szállva szállhat a madár!
Földi rengetegben
repül a nyakamba
deli szép ludacska,
csőrét hordva fennen
csapkod, csipked engem,
boldogságos pár!
Istenem, röpülnek a vadludak!
Istenem, szállva szállhat a madár!
A kecses, a kényes
sújt a puszta bőrre,
telhetetlen csőre
szerelemtől véres,
de hűtlen az édes,
újból szárnyat tár.
Istenem, röpülnek a vadludak!
Istenem, szállva szállhat a madár!
Ludam verdesése
nyugalom forrása,
csőre suhogása
lelkem üdülése,
csöpp csőre csipése
nagy gyönyörrel vár.
Istenem, röpülnek a vadludak!
Istenem, szállva szállhat a madár!
Káromló haragban
kívánom halálát,
elhagyott, barátját,
el az álhatatlan,
senyvedek magamban,
könny börtöne zár.
Istenem, röpülnek a vadludak!
istenem, szállva szállhat a madár!
Aj, csúf szerelem,
álmom mézzel áldod,
hanem máskor, álnok,
röpülsz féktelen.
Így bánsz el velem,
ki a porban jár?
Istenem, röpülnek a vadludak!
Istenem, szállva szállhat a madár!
Ford.: Orbán Ottó
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése