Bátor érted, uram Isten, kárt vallanék,
Te hitedért ennél inkább nyomorganék,
Csak tenéked én kedvedben lehetnék.
A szent Jóbot keservesen meddig veréd,
Tőrrel, döggel örökét mind elvevéd,
És őmagát fökélyekkel megsebhetéd.
Támasztál te ellenséget őreája,
Tüzet, vészet őnéki házaira,
Az sátánt is bocsátád romlására.
Határt vetél temagad veszedelmének,
Megkísértéd, mint állana keserűségében,
De ura lőn az szent Jób tökélletinek.
Azt úgy mondja, nagy felszóval ezt kiáltja:
Testvel, bűnnel az én anyám szült ez világra,
Ki kelly múlnom énnékem az más világra.
Nem tűrheté az Isten, rajta könyörüle,
Sok jószágval - írván vannak - őtet szereté,
Morhájáért őnéki kétannit ada.
Irgalmas vagy te azért, uram Isten,
Csak tehozzád folyamjunk tiszta szűben,
És mi bízzunk tebenned tiszta szűvel.
Uram, légy te kegyelmes veszedelmemben,
Nám jól tudod, mint voltunk mi földünkben,
Mi atyánktól maradott örökségben.
Reánk szállott ez világon az bujdosás,
Egyik helről másik helre nagy futosás,
Barátinktól éktelen hurrogatás.
Bátron mondják az Isten hogy ostoroz,
Jószáginkat törököknek elosztotta,
Őmagokat téstova búdostatja.
Azt jól tudjuk, örök Isten, hogy mi bűnünk,
Mindezeket szenvedjük, mert érdemljük,
Azért mi es békével elszenvedjük.
Ne nézzed te bűneinknek számtalan voltát,
Érdemönknek teelőtted semmi voltát,
Csak tekéntsed az Krisztust, mert fogadtad.
Mondjunk néked dicséretet az szent Jóbval,
Te vagy Isten, szent fiaddal, Jézus Krisztussal,
Szentlélekkel, mindhárman egy hatalomval.
Ez éneket szerzették Gyulafejérvárban,
Battyáni Urbán feküvén kór ágyában,
Mikor írnak vala ezörötszáznegyvenhétben.
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 1. kötet 77-78. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum
Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése