Ismeretlen szerző: Népkönyvek

Irtak sokat, több száz esztendeig,

Balassától le Arany Jánosig:

Ez bátor és győzelmes harczokat,

Amaz tudós vagy vidám dolgokat.

Jó volt a könyv, látszott rajt az ipar,

Kandallónál olvasta sok magyar,

De a könyvből hibázott valami:

Irók voltak, nem a nép papjai!

O zöld mezők boldog családa, nép,

Ki érzed azt mi jó, tudod mi szép,

Nem volt iród, neked csak kántor irt,

S ez volt bucsuztató, melly szerze hirt.

Nem ismerék a hegyforrást azok.

Arany kehelyből jobb volt inniok,

Dicsőséget szomjazván, melly tünik.

Vagy részeg, vagy szomjas volt mindenik.

De jobb napok viradnak, hála, ránk;

Munkás mező az, hol felvirradánk.

A népért gondol most tisztult fejünk:

Veritéket együtt kell ejtenünk;

Melly fényes bölcsőt ringatott a dal,

Ma játszik a mezők kalászival;

S festő ki rajzolt nagy ősképeket,

Szerény vásznon fest munkás népeket.

Magasról hult rég a zöld koszoru,

Kunyhókból most, hol oszlik a boru;

s mik bor közt szóltak, honfi-énekek:

Imába füzik azt ma gyermekek.

Mit ér a szép könyv fényes asztalon,

Ha nem pihen szem a meleg lapon?

Feküdjék ott az ujság az ekén:

Virág nő a barázdák’ tetején.

Remélj remélj! a nép olvasni kezd,

Jövőről szólva eztán őt nevezd.

Övé a holnap, minden a mi zöld.

Az ő veritékén virul a föld!

S megmondjam-e, mit értünk nép alatt?

Mit Krisztus érte: egy fát, melly fakad.

Értünk romlatlan vallásos kebelt,

Egy tiszta szivet s áldozó kehelyt! –

Ez ifju fáért, melly egy nap virul;

S kelyhért, mellybe harmat cseppe hull;

S testért, mellyet szent vér válta meg,

Dolgozzunk! ó munkás irósereg.

A könyv legyen olcsóbb mint a kenyér,

Kenyér ez is, mit lelkünk éhe kér.

Egy könyv ára legyen egy itcze bor:

Az ember lelke szomjas annyiszor.

Mi nem várunk fényes babérokat,

Elég ha a nép olvas és arat;

Vidáman hordozván a boronát,

Szántunk vetünk s mit a jó Isten ád!

De még egy szót, hogy a mag mit vetünk,

Jó mag legyen, és tisztább mint kezünk;

Szent tiszta föld a népnek kebele:

Konkolyt vagy mérget ó ne vess bele!

Forrás: Vasárnapi Ujság 1. évf. 15. sz. (1854. julius 2.)