Midőn
Kopasz László fiai szent István tanácsára elhagyták az országot s Lengyelhonba
futottak, azon időben Miksa herczegnek, a lengyel fejedelemnek harcza volt a
pomeránokkal.
A
katholikus Lengyelország a keresztet védte a pogány pomeránok bálványai ellen.
Már szemközt állt a két sereg midőn előlépett az óriás pomerán vezér, s istenitéletére
bízva a csatát, felhivta a lengyel fejedelmet, hogy víjon meg vele, kiméljék
meg kölcsönösen a nép vérit, s a mellyik közülök elesik, annak népe hódoljon
meg a másiknak.
A
pomerán óriás láttára megdöbbenve lépett vissza Miksa herczeg, ő vén volt már e
csatára s fiai még fiatalok; ekkor egy ismeretlen vitéz lépett elő a nép közül,
egy jövevény, idegen alakú ruhában és fegyverzettel, s fölajánlá kardját a
herczeg helyett megvíni.
Midőn
a lengyel király kérdé tőle, hogy kicsoda? azt felelé, „magyar,” s midőn a
pomerán kérdé a lengyel királytól, hogy ki az, kit maga helyett a küzdtérre
állít, ez azt felelé: „fiam!”
Miksa
herczeg oldalán egy szép lángszemü leány állt, a herczeg egyetlen leánya, ezt
szánta ő legszebb jutalmul az ismeretlen vitéznek, kit nem ajánlott semmi más
czím, mint a hősi bátorság.
A
szemközt felállitott két sereg láttára, kiállott a két fejedelem csatázni;
tomboló harczméneken ülve kelevézzel rontottak elébb egymásnak s Béla a roppant
óriást az első összecsapásnál kivetette a nyeregből.
Ekkor
gyalog kivont karddal csaptak össze. Hosszú volt keze és kardja a pomeránnak,
de élt már a magyar példabeszéd: „ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel.”
Hosszú kemény tusa után halva hevert a fövényen a pomerán fejedelem, mig a
magyar vitéznek egy haj-szála sem görbült meg.
A
nép örömrivalgása között fogadta keblére ismeretlen új fiát a lengyel herczeg,
átadva neki, kiket meghódított, a pomerán népet s egyetlen leányát; azokat
kardjával, ezt nemes szivével.
Igy
nyert a számüzött fejedelem egy viadalban hírt, hatalmat és szerelmet.
Forrás: Vasárnapi
Ujság 1. évf. 14. sz. (1854. junius 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése