Kupavár romjai Gerecze Péter ásatásai után
Forrás: sulinet.hu
Kupa
várában vigan voltak. A fejedelem feleségit szidták. A főuraknak különben is
szabad szájuk volt, hát még mikor a bor is hevité fejüket. Egyiknek panasza
volt a fejedelemnő ellen: hogy férjét ő kormányozza, másiknak: hogy az
országgyüléssel megtiltatá a főuraknak saját vállalkozásukra rablóhadakat
viselni. Egy harmadik az általa kezdett cserekereskedést ócsárolta, „még
ismaelitákat csinál belőlünk!” A negyedik órrolt a keresztyén papokért, kiket
nem szabad többé agyonverni, és mind valamennyi haragudott reá azért, a miért
olly csoda szép, olly bájoló volt, és hogy hódolataikra még sem ügyel.
Ha
panaszszal léptek a királyné elé, ekkor a bájos, mosolygó asszonyra találtak
benne, kinek egy tekintete leigézte a haragot, s ha az asszonyhoz akartak
szólni, akkor a királyné állt elő hideg, méltóságos arczaival, melly
megfagyasztá a szerelmet.
Éjfél
után a toronyőr kürtje vendégek érkeztét hirdeté, a csatlósok egy nőt
jelentének, ki kiséretével jött, az ajtón a fejedelemnő lépett be, – Sarolta.
A
borozók zavarodottan keltek fel láttára s el akarák rejteni kupáikat, de a
fejedelemnő tréfásan biztatá őket: hogy minthogy a házi úr maga is Kupa,
legyenek tisztelettel rokonai, a kisebb Kupák iránt, s hogy jó példát mutasson
közéjük ült s versenyt ivott a férfiakkal, de azért sem a királynői méltóság,
sem a női báj nem fogyott arczárul; egy óra mulva a főurak egyik pogány hitből
a másikba estek, napimádásból nőimádásba; keresztül mentek volna ez asszonyért
a tüzön.
Magyar
ember, ha iszik, szeret kötekedni; Kupa nem állhatta meg, hogy elő ne hozza a
fejedelemnőnek férjét Geizát, ki két istent imád, a keresztyént is, a pogányt
is.
–
Elég gazdag rá, viszonza tréfásan Sarolta, hogy mind a kettőnek áldozhasson.
Hajnalra
kedve tovább akart menni a fejedelemnő. Németország felé volt útja; fia; Bajnok
(Vajk) számára ment leányt nézni.
A
Bakonyon kellett keresztül mennie, hol még akkor a szétvert marahánok és
bolgárok rablócsapatjai kalandoztak.
Sarolta
nem hallgatva a főurak figyelmeztetésire, hogy várja be, mig csatlósaikat
összehivják, utrakelt, egyedül a főurak által kisértetve. Hófehér paripáján
ülve lovagolt ellőttük, olly biztosan, mint a férfiak legjobbika, s olly
kecsesen, mint a nők legszebbike; maga a délczeg mén is büszke látott lenni
királyi terhére.
A
vérteshegy alján nagyszámu bolgár rablócsapat állta útjokat, maga Ruma vezérelte
őket.
Kupa
nehány fegyverest állitva a fejedelemnő oldalára, maga kardot rántott, hogy mig
ő a bolgárokkal csatázik, addig szabaditsák meg Saroltát. Egyszer azonban a
fejedelemnő szavát hallja, hátratekint, s meglepetve látja, hogy az ifju Amazon
kardot kapva kezébe, a bolgár vezérnek vágtat, s vele személyes csatába
keveredik. Mire Kupa utat törhetett magának odáig, – már késü volt; – a bolgár
vezér vérében hullott le lováról a magyar fejedelemnőnek kard csapásaitól
összevagdalva. Népe szétfutott eleste után.
A
napimádók még egyszer imádva hajoltak meg fejedelemnőjük előtt. Egy férfi
büszke lehetett e viadalra.
Illyen
asszony volt az, ki Geizán és Geiza népén tudott uralkodni, kinek elég
merészsége volt a keresztyén hit legelső gyökereit elültetni e harczias
nemzet-character vad földébe.
Forrás: Vasárnapi
Ujság 1. évf. 14. sz. (1854. junius 4.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése