2015. máj. 15.

Jókai Mór: Történeti rajzok – II. Az amazon

Kupavár romjai Gerecze Péter ásatásai után 
Forrás: sulinet.hu




Kupa várában vigan voltak. A fejedelem feleségit szidták. A főuraknak különben is szabad szájuk volt, hát még mikor a bor is hevité fejüket. Egyiknek panasza volt a fejedelemnő ellen: hogy férjét ő kormányozza, másiknak: hogy az országgyüléssel megtiltatá a főuraknak saját vállalkozásukra rablóhadakat viselni. Egy harmadik az általa kezdett cserekereskedést ócsárolta, „még ismaelitákat csinál belőlünk!” A negyedik órrolt a keresztyén papokért, kiket nem szabad többé agyonverni, és mind valamennyi haragudott reá azért, a miért olly csoda szép, olly bájoló volt, és hogy hódolataikra még sem ügyel.

Ha panaszszal léptek a királyné elé, ekkor a bájos, mosolygó asszonyra találtak benne, kinek egy tekintete leigézte a haragot, s ha az asszonyhoz akartak szólni, akkor a királyné állt elő hideg, méltóságos arczaival, melly megfagyasztá a szerelmet.

Éjfél után a toronyőr kürtje vendégek érkeztét hirdeté, a csatlósok egy nőt jelentének, ki kiséretével jött, az ajtón a fejedelemnő lépett be, – Sarolta.

A borozók zavarodottan keltek fel láttára s el akarák rejteni kupáikat, de a fejedelemnő tréfásan biztatá őket: hogy minthogy a házi úr maga is Kupa, legyenek tisztelettel rokonai, a kisebb Kupák iránt, s hogy jó példát mutasson közéjük ült s versenyt ivott a férfiakkal, de azért sem a királynői méltóság, sem a női báj nem fogyott arczárul; egy óra mulva a főurak egyik pogány hitből a másikba estek, napimádásból nőimádásba; keresztül mentek volna ez asszonyért a tüzön.

Magyar ember, ha iszik, szeret kötekedni; Kupa nem állhatta meg, hogy elő ne hozza a fejedelemnőnek férjét Geizát, ki két istent imád, a keresztyént is, a pogányt is.

– Elég gazdag rá, viszonza tréfásan Sarolta, hogy mind a kettőnek áldozhasson.

Hajnalra kedve tovább akart menni a fejedelemnő. Németország felé volt útja; fia; Bajnok (Vajk) számára ment leányt nézni.

A Bakonyon kellett keresztül mennie, hol még akkor a szétvert marahánok és bolgárok rablócsapatjai kalandoztak.

Sarolta nem hallgatva a főurak figyelmeztetésire, hogy várja be, mig csatlósaikat összehivják, utrakelt, egyedül a főurak által kisértetve. Hófehér paripáján ülve lovagolt ellőttük, olly biztosan, mint a férfiak legjobbika, s olly kecsesen, mint a nők legszebbike; maga a délczeg mén is büszke látott lenni királyi terhére.

A vérteshegy alján nagyszámu bolgár rablócsapat állta útjokat, maga Ruma vezérelte őket.

Kupa nehány fegyverest állitva a fejedelemnő oldalára, maga kardot rántott, hogy mig ő a bolgárokkal csatázik, addig szabaditsák meg Saroltát. Egyszer azonban a fejedelemnő szavát hallja, hátratekint, s meglepetve látja, hogy az ifju Amazon kardot kapva kezébe, a bolgár vezérnek vágtat, s vele személyes csatába keveredik. Mire Kupa utat törhetett magának odáig, – már késü volt; – a bolgár vezér vérében hullott le lováról a magyar fejedelemnőnek kard csapásaitól összevagdalva. Népe szétfutott eleste után.

A napimádók még egyszer imádva hajoltak meg fejedelemnőjük előtt. Egy férfi büszke lehetett e viadalra.

Illyen asszony volt az, ki Geizán és Geiza népén tudott uralkodni, kinek elég merészsége volt a keresztyén hit legelső gyökereit elültetni e harczias nemzet-character vad földébe.

Forrás: Vasárnapi Ujság 1. évf. 14. sz. (1854. junius 4.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése