Kép forrása: wikimedia.org
Összeszedte és kiadta Fribeisz István.
Pest, 1854.
Midőn
a gyerekek félre viszik a hangot, jó, ha az öreg kántor beleszól. Evvel csak
azt akarjuk kifejezni, hogy a sok „czimbalmos” és „pacsirtás” könyv után jól
esik már egyszer ollyat vennünk kézbe, mellyben igazi czimbalom és pacsirta
szól. Fribeisz jó szolgálatot tett az irodalomnak, midőn egyik jeles régibb
népköltőnk dalait összeszedte és kiadta, s mi nem tehetünk jobbat, mintha a
közönség figyelmébe ajánljuk. Szükség, hogy jó izlés terjedjen, mert az nagy
jótétemény. A ki a szépet szereti, a jót is inkább fogja.
Czuczor
dalai közt sok ollyat fog találni az olvasó, mellyet jó kedvében talán maga is
rég énekelget, a nélkül, hogy tudná: kinek dalát énekli. Valóban e dalok közt
sok forog közszájon, mi azt bizonyitja, hogy költőjök ember a talpán, s ugy
énekel, mint hat. Sok szépet mond ő el a szerelemről, tánczról, borról; nem
felejti a nyalka huszárt, a szilaj betyárt; elkiséri nótájával a szántólegényt,
mint a pacsirta tavaszszal; historiás éneket mond őseinkről, Mátyás királyról,
az igazságosról, s Toldi Miklósról, a vitézről. Elvigadni és elbúsulni bor
mellett, szeretni amugy Isten igazában, lelkesülni vitéz ősein: mindig tetszős
dolog volt a magyarnak, s legyen ezután is, mert jó kedv, bátorság és érzékeny
sziv teszi emberré az embert.
Czuczor
dalai közt nem egy dal van, mi megilleti szivünket s kedvesen mulattatja
képződésünket. Nem bir ő ugyan Petőfi hatalmas erejével, de azért mindig
lelkéből veszi a hangot, s nem telik kedve a sok czifrálkodásban, midőn a sok
szó közt elvesz az érzés vagy a hányavetiségben, mi bizonyára nem valami
dicséretes dolog. Különösen a szerelmes kis lányok baját annyi ártatlansággal
festi, hogyha minden ifju ezekhez hasonló menyasszonyt kaphatna, több volna a
boldog házasság. Általában e dalokon mindenütt megérzik a sziv tisztasága s a
jó érzés melege. Bizvást oda adhatja a szüle kedves leányának, mert rajtok csak
mosolyogni és elandalodni fog és soha sem pirulni. Megtalálja itt a bánatot,
örömet, de a bánatot édesebben érzi s öröme szebb lesz. S vajjon miért
teremtette Isten a jó nótát, ha nem ezért? Valamelly jó legény alig vehet szebb
vásárfiát szeretőjének, mint e könyvet, kivált ha igazán érzi szivében, mit a
költő a szerelemről. „Esik eső,” „Az alföldi legény,” „Száraz füre deres
harmat….” „Áldás,” „Ha én gili madár volnék” czimü dalaiban énekel. Szép dalok
ezek, e mellett már nótájok is van vagy könnyen énekelhetők a régiek szerint.
Az
elbeszélő költemények közől „Remete Péter” s „A falusi kis leány Pesten” a
legszebbek. Ez utóbbinak nincs párja irodalmunkban.
Forrás: Vasárnapi
Ujság 1. évf. 8. sz. (1854. április 23.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése