2015. máj. 15.

Czuczor népies költeményei - (Irodalmi ismertetés)

Kép forrása: wikimedia.org




Összeszedte és kiadta Fribeisz István.
Pest, 1854.

Midőn a gyerekek félre viszik a hangot, jó, ha az öreg kántor beleszól. Evvel csak azt akarjuk kifejezni, hogy a sok „czimbalmos” és „pacsirtás” könyv után jól esik már egyszer ollyat vennünk kézbe, mellyben igazi czimbalom és pacsirta szól. Fribeisz jó szolgálatot tett az irodalomnak, midőn egyik jeles régibb népköltőnk dalait összeszedte és kiadta, s mi nem tehetünk jobbat, mintha a közönség figyelmébe ajánljuk. Szükség, hogy jó izlés terjedjen, mert az nagy jótétemény. A ki a szépet szereti, a jót is inkább fogja.

Czuczor dalai közt sok ollyat fog találni az olvasó, mellyet jó kedvében talán maga is rég énekelget, a nélkül, hogy tudná: kinek dalát énekli. Valóban e dalok közt sok forog közszájon, mi azt bizonyitja, hogy költőjök ember a talpán, s ugy énekel, mint hat. Sok szépet mond ő el a szerelemről, tánczról, borról; nem felejti a nyalka huszárt, a szilaj betyárt; elkiséri nótájával a szántólegényt, mint a pacsirta tavaszszal; historiás éneket mond őseinkről, Mátyás királyról, az igazságosról, s Toldi Miklósról, a vitézről. Elvigadni és elbúsulni bor mellett, szeretni amugy Isten igazában, lelkesülni vitéz ősein: mindig tetszős dolog volt a magyarnak, s legyen ezután is, mert jó kedv, bátorság és érzékeny sziv teszi emberré az embert.

Czuczor dalai közt nem egy dal van, mi megilleti szivünket s kedvesen mulattatja képződésünket. Nem bir ő ugyan Petőfi hatalmas erejével, de azért mindig lelkéből veszi a hangot, s nem telik kedve a sok czifrálkodásban, midőn a sok szó közt elvesz az érzés vagy a hányavetiségben, mi bizonyára nem valami dicséretes dolog. Különösen a szerelmes kis lányok baját annyi ártatlansággal festi, hogyha minden ifju ezekhez hasonló menyasszonyt kaphatna, több volna a boldog házasság. Általában e dalokon mindenütt megérzik a sziv tisztasága s a jó érzés melege. Bizvást oda adhatja a szüle kedves leányának, mert rajtok csak mosolyogni és elandalodni fog és soha sem pirulni. Megtalálja itt a bánatot, örömet, de a bánatot édesebben érzi s öröme szebb lesz. S vajjon miért teremtette Isten a jó nótát, ha nem ezért? Valamelly jó legény alig vehet szebb vásárfiát szeretőjének, mint e könyvet, kivált ha igazán érzi szivében, mit a költő a szerelemről. „Esik eső,” „Az alföldi legény,” „Száraz füre deres harmat….” „Áldás,” „Ha én gili madár volnék” czimü dalaiban énekel. Szép dalok ezek, e mellett már nótájok is van vagy könnyen énekelhetők a régiek szerint.

Az elbeszélő költemények közől „Remete Péter” s „A falusi kis leány Pesten” a legszebbek. Ez utóbbinak nincs párja irodalmunkban.

Forrás: Vasárnapi Ujság 1. évf. 8. sz. (1854. április 23.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése