Tompa Mihály - Forrás: dka.oszk.hu
Vidul
a föld ábrázatja,
A
jó Isten megmutatja
Néked
ember, hogy szeret!
Adván
ujra kenyeret.
Gazdagon
rügyeztek a fák,
S
majdan bimbaik kinyitják;
S
őszre termett ágai
Földig
fognak hajlani.
Télen
által kik megéltek:
Járnak
a jó dolgos méhek;
S
nem soká a puszta sejt
Méztől
lészen drága, telt.
Szemzik
már a szőlő-tőke,
Örvend
szivünk jó előre,
Mikor
hordó, átalag:
Musttal
telve állanak.
A
meleg hó lágy pelyhében
Megmaradt
az őszi szépen,
És
ha nem jő rá csapás:
Vidám
lész az aratás.
Eregesd
ki a jószágot,
Készits
ekét, készits jármot!
Szánts,
vess, – törd az ugarat,
A
ki nem vet, nem arat!
Munkásság
az élet sója
Végromlástól
melly megójja;
S
csak az, a ki nem hevert:
Várhat
áldást és sükert.
Ne
légy mégis vak reménynyel!
Okosan
nézz őszre széllyel:
Az
esztendő mit adott?
–
S nyugtán dicsért a napot!
Forrás: Vasárnapi
Ujság 1. évf. 5. sz. (1854. április 2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése