Tóth Kálmán Pollák Zsigmond 1877-es metszetén
Forrás: wikipedia.org
Cseh
muzsikus, Csermák hegedül,
S
a ki hallja, fölgyul, fölhevül.
Gyönyörü
is minden nótája.
Maga
huzza, maga csinálja.
Csak
neki nem tetszik magának,
Mintha
dalán átkok volnának,
Érzi,
hogy nincs abban valami…
Az,
a mihez ugy ért Bihari!
S
tudja mi az oka mindannak…
,Oh
mért nem születtem magyarnak!’
S
szive nyugodalma megtörve…
Tort
is ülnek immár fölötte:
Iszszák
piros vérét a vágyak,
S
a muzsikus egyre halványabb.
Nótája
is mindig keserübb,
De
lelkén ez is csak sebet üt;
Nem
ezt a bút, más bút kivánna
Bele
adni ő a nótába,
Mitől
a húrok is szakadnak…
,Oh
miért nem születtem magyarnak!’
S
ki akar fogni a vágyakon:
Telik,
és ürül a billikom,
Ha
ők isznak, ő is iszik most,
Hiszen
a bor is vér… olly piros!
Ott
ül a korcsmákban reggelig –
Elitta
már régen mindenit…
De
van neki még egy kalapja,
A
csaplárnak ezt is od’adja,
S
aztán eltör minden poharat….
,Oh
mért nem születtem magyarnak!’
Kalap
nélkül, szépen egy ingben
Jár
az ország hossza-széltiben –
Lakása
a csárdák… a holott
A
konyhákon mindig kormot lop,
S
beirja a csárdák falait…
„Vajjon
mit irt ez a bolond itt?!”
S
ott, hol nem hullott le a vakolat,
Látják
később a bús dalokat
Mik
egy őrült szivből fakadnak….
,Oh
mért nem születtem magyarnak!’
Egyszer
a gubaczi csárdában
Három
mulatozó betyár van –
Sir
a magyar nóta… szól a tus,
Csak
hallgatja a cseh muzsikus…
S
egyszerre egy czigányt mellbe üt,
Veszi
tőle el a hegedűt –
És
ollyan nótát húz, mint soha,
Haló
hattyu volt a muzsika…
Aztán
hegedűjét levágja,
Maga
is elesik utána –
Emlékitől
szive megszakad…
Oh
mért nem születtem magyarnak!
Forrás: Vasárnapi
Ujság 1. évf. 36. sz. (1854. november 5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése