Édesanyám!
Ezek az apró gyémántos dalok,
melyekbe egyszer majd belehalok,
nem az enyémek.
Édesanyám!
Tizennyolc éve, - hej emlékszel-é?
Te daloltad az én bölcsőm felé
utolsó szálig.
Édesanyám!
Te építettél szivemhez hidat: -
Megismered a Te dalaidat
ilyen messzeségből?
Édesanyám!
Rajtam vagyonod: hímzett palást
s én rajtam át kap szárnyas suhogást
te minden vágyad.
Édesanyám!
Ha szétrepültek mind-mind a dalok;
Hozzád repülnek fáklyás angyalok
Köszönő csókkal.
Édesanyám!
Én már nem vagyok semminek oka,
ne szégyenkezz vagy büszkélkedj soha,
soha miattam!
Édesanyám!
Szeresd nagyon az én verseimet!
Mind Tőled jön és mind Hozzád siet…
Sirdogálj rajtuk!...
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése