Édeasanyja, László Julianna. Kányádi Sándor 11 évesen, 1940-ben veszítette el
Édesanyám emlékének
mennyit egy maroknyi víz,
mennyit egy vonalnyi rajz,
arcodból fölvillanthat;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.
Olykor talán a málló
faldarab nyomán sejlő
véletlen-formált arc vagy;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.
Máskor talán egy árnyék,
fű-, fa- vagy virág-játék,
az is rád hasonlíthat;
holtomig ismeretlent
siratok, ha siratlak.
Földből és őszi égből
talán fiam szeméből
naponta, minden percben;
siratlak holtomiglan,
holtomig ismeretlen.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése