Kislányommal sétálunk egy völgyi réten.
(Tohonya völgye.)
Gyufaskatulyába pillangót, bogarat gyűjt.
„Csak döglöttet szedhetsz föl, egyet sem
ölünk meg.” Rábólint. Nékem jólesik az összhang.
Bandukolunk. Gyönyörű pillangót lát,
s így sóhajt föl: „Ó bár döglött lenne!”
Lámcsak köztünk e harmóniában
vad dilemma hegyezte körmeit:
hagytam volna pillangót ölni s akkor
most nem kívánná forrón a halálát?
Vagy:
ne hagyjam s így a halált
hő vágyává teszem?
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése