2021. nov. 13.

Lászlóffy Aladár (1937-2009): A kezed

 


Miért szeretem úgy

Fogni a kezed?

Két kicsi kézzel kormányzol engem.

Ezt a hatalmat honnan veszed?

Belém csak úgy átfut

Valami áram

Parancsolón és későn,

Zavaros, édes, értetlen jelekben.

Nem is én döntök, mit kell tennem;

Egy csöppnyi simaság

Bebújt a megoldott ökölbe.

Ilyenkor mindig felkapnálak ölbe,

Egyetlen kéz, kar lennék

Téged féltőn emelni, vinni,

Ahogy a kezem viszi a kezed…

 

Nézem összefogott kezünket.

Érzem, hogy te fogod.

Viszem a kezünk ölelését,

Amerre akarod.

 

Miért is szeretem úgy fogni a kezed?

 

Fogni a kezed, s enyémnek tudni,

És sűrűn fogadkozó kis szorítások

Szerelem duzzasztó mágnesébe fogva –

Menni veled, menni, menni,

Örökké kézen fogva…

Mert kemények a nyelek,

Szigorú szerszámaim,

A puskák is kemények,

És kemények a kezek.

Durva minden, mit

Fogni kell kezemmel.

 

Csak a kezed tudnám,

Amíg élek, vinni,

Fájó görcsök nélkül,

Sebesülés nélkül,

Nem reszkető kézzel,

Puha szerelemmel.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése