Miért szeretem úgy
Fogni a kezed?
Két kicsi kézzel kormányzol engem.
Ezt a hatalmat honnan veszed?
Belém csak úgy átfut
Valami áram
Parancsolón és későn,
Zavaros, édes, értetlen jelekben.
Nem is én döntök, mit kell tennem;
Egy csöppnyi simaság
Bebújt a megoldott ökölbe.
Ilyenkor mindig felkapnálak ölbe,
Egyetlen kéz, kar lennék
Téged féltőn emelni, vinni,
Ahogy a kezem viszi a kezed…
Nézem összefogott kezünket.
Érzem, hogy te fogod.
Viszem a kezünk ölelését,
Amerre akarod.
Miért is szeretem úgy fogni a kezed?
Fogni a kezed, s enyémnek tudni,
És sűrűn fogadkozó kis szorítások
Szerelem duzzasztó mágnesébe fogva –
Menni veled, menni, menni,
Örökké kézen fogva…
Mert kemények a nyelek,
Szigorú szerszámaim,
A puskák is kemények,
És kemények a kezek.
Durva minden, mit
Fogni kell kezemmel.
Csak a kezed tudnám,
Amíg élek, vinni,
Fájó görcsök nélkül,
Sebesülés nélkül,
Nem reszkető kézzel,
Puha szerelemmel.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése