Katám, zsurlócskám, szöszke lányom,
ha unom magam, piacra járok,
- bámulni a tarkaságot. ---
VIRÁGSORON tegnap, abban a vederben,
melyben csodáltuk a Bíboros ördögszemet,
- ha tudnád, mit láttam (!)
- - -
sok kötés búzavirág közt bujkáltak hason kékjükkel;
ámde a fejükre valaki néhánynak
(pontosan hét szálnak!)
varrt, hímzett kaporlevelet (!?)
- vagy tán egy vén pókkal
ő maga szövetett, boglyára, zöld fátylat;
nevét is kérdeztem ennek a virágnak;
- Borzaskata – kérem!
- Kati néni mondta,
s két lejért azonnal a markomba nyomta.
- Katikának?
- Persze! – ez lesz az ő virága…
- Kár, hogy elutaztál aznap
- - - Györgyfalvára - - -
locsogott a vázád, mikor beletettem,
BÚVÁR zsebkönyveim nyomban előszedtem
s mezőnyi virág közt nevedet megleltem;
„borzas” biz az! – de németnek:
„menyasszony a kócban”;
hallgasd tovább, nem adott ő
több okot a gondra;
angol neve pont olyan szép:
„szemelem a ködben”;
szól még róla szlovákul is
valamit a könyvem;
nekik ő már egy „menyecske
a tüskebokorban”;
franciáknak: „pókfű” csupán;
itthoni rokona:
öreg nagyon, sok száz éves,
parasztbors a neve,
és fekete köménymagként
kalácsban a helye;
lakna nálunk húgocskája,
- fogadd a családba!
Kertben élve szeptemberig
lehetsz a dajkája.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése