2021. nov. 13.

Palocsay Zsigmond (1935-1994): Levél Györgyfalvára

 


Katám, zsurlócskám, szöszke lányom,

ha unom magam, piacra járok,

- bámulni a tarkaságot. ---

VIRÁGSORON tegnap, abban a vederben,

melyben csodáltuk a Bíboros ördögszemet,

- ha tudnád, mit láttam (!)

- - -

sok kötés búzavirág közt bujkáltak hason kékjükkel;

ámde a fejükre valaki néhánynak

(pontosan hét szálnak!)

varrt,  hímzett kaporlevelet (!?)

- vagy tán egy vén pókkal

ő maga szövetett, boglyára, zöld fátylat;

nevét is kérdeztem ennek a virágnak;

- Borzaskata – kérem!

- Kati néni mondta,

s két lejért azonnal a markomba nyomta.

- Katikának?

- Persze! – ez lesz az ő virága…

- Kár, hogy elutaztál aznap

- - - Györgyfalvára - - -

locsogott a vázád, mikor beletettem,

BÚVÁR zsebkönyveim nyomban előszedtem

s mezőnyi virág közt nevedet megleltem;

„borzas” biz az! – de németnek:

„menyasszony a kócban”;

hallgasd tovább, nem adott ő

több okot a gondra;

angol neve pont olyan szép:

„szemelem a ködben”;

szól még róla szlovákul is

valamit a könyvem;

nekik ő már egy „menyecske

a tüskebokorban”;

franciáknak: „pókfű” csupán;

itthoni rokona:

öreg nagyon, sok száz éves,

parasztbors a neve,

és fekete köménymagként

kalácsban a helye;

lakna nálunk húgocskája,

- fogadd a családba!

Kertben élve szeptemberig

lehetsz a dajkája.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése