Nem ez az emlék. Ez a csacska dal,
melyet úgyis csak Panni s apja hall!
Nem is az írás, melyet oly nehéz
betűzni, hogy a lusta rá se néz. –
Hanem szemed, amelyben rejtve ég
az én szemem s az ősök szeme még.
A rózsaszín bőr s kissé kajla fül,
mely nagyapádtól maradt örökül.
Zsibbadt magányunk, melyen nem segít
se könyv, se szó, se szeretet, se hit.
A sokaság zavara és a zaj
sötét félelme – és a szőke haj.
Mind, ami voltam és ami vagyok,
tebenned nyíl ki és majd felragyog,
mikor magas sem várod. És az emlék
így lesz erősebb, mélyebb, mint a nemlét.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése