Húgocskám a tavaszban:
bágyadt vagy, mint a márciusi nap.
Pedig úgy illenék:
te légy a tavaszabb.
Simítnók a világ ráncait -:
ráncosít minket a világ.
Libegnénk, mint a sugarak –
talpunk fájva kiált.
Húgocskám a tavaszban:
így rettenünk testvérekül.
Csöpp igazunk csöndesítőn
néha-néha szívünkre ül.
Pofozzunk vissza, ha pofoznak?
A mi szégyenünk az is!
Balekok legyünk, vagy magunkba
üssünk tövist?
Húgocskám a tavaszban:
ne bánd, ha így elestünk –
mert kötelességünk – nemcsak magunkkal
szemben! -, hogy szeressünk;
csak így tudjuk meg, hogy nélkülünk,
nélkülünk kisebb a világ!
Emeld szavad, szólítsd szíved
örömét-jaját,
hogy szólhassunk mindenről, ami jó
vagy ami fáj nagyon -:
hogy alhass nyugodtan, amíg
nyugodtan alhatom.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése