Rád gondolok – A konyhát rendbe raktad,
sunyít a sok edény
a polcokon; órád merengve baktat,
alunni vágy szegény.
A bútor pettyes piros terítőjén
hanyatt feküdt a lustán pihegő fény,
ő is pihenni vágyik…
Mind azt susogják: vess véget a napnak,
juss már te is az ágyig!
Csendes a ház, egyedül te vagy ébren.
Komoly tekinteted
végigsuhan a sok bitang edényen;
Szép arcodon meleg
derű sugárzik, hogy hát mára vége,
s csak úgy gondolsz a holnapi ebédre
mint távol feladatra –
a csomó önként bomlik a kötényen,
figyelmeztet: aludj na!
Már indulnál, s megtorpansz tétovázva,
de szunnyad már a sok
renitens tárgy s az asztal, mintha fázna,
álmában megvacog.
Még igazítsz egyet takaróján
s kikapcsolod a villanyt – a vak órán
kigyulladnak a számok,
s te arra gondolsz, kedves, hogy a házra
ma az isten vigyázott.
Ott benn az ágyad órák óta készen
- alszik mindenki más -,
ruhád lehull, ott fekszel észrevétlen,
s bizsergő moccanás
csikland. Hogy ez mi, tested meg se érti,
ilyet nem ad se fürdő és se férfi,
csupán a testi munka –
Aludj, aludj!... rád gondolok az éjben
s jövendő otthonunkra.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése