Bencének való altatók:
megáll vonat és hintaló,
bár ez itt mégsem parkoló –
itt hagyják cipőjük a jók.
Mert álomországba gyalog
sétálnak be a boldogok:
a kiscicák s kutyák vakon,
te kék pizsamában szaladsz
rózsás mezítlábtalpakon,
és csíkosban a vadmalac,
a hernyó harminc lábon jár,
négy lópatán török, tatár,
s mindenkire a párna vár.
Ha lehunyod a két szemed,
gyorsabban kiderítheted,
kik fújtak neked altatót:
a szél, a nyúl, a pék, a pók?
Lehet, a tátogó halak
valamit épp kiáltanak…
Légy résen, Bence, mialatt
az álomösvényen haladsz,
lehet, valami jele volt
a bükkök derekán a folt –
és mit akart a telehold?
Ha eltelik vagy két heted,
nyugodtan megkérdezheted,
mint aki erről olvasott:
hozzák még Tordáról a sót,
Betlenben van- Betlehem
és Egerben a csillagok?...
De, lehet, évek telnek el,
mire valaki így felel:
álomszuszék, ébredj tehát,
nézd, neked ültettem e fát
és még remélni sem merem,
de nemsokára már terem…
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése