2021. nov. 13.

Lászlóffy Aladár (1937-2009): Ének Bencének

 


Bencének való altatók:

megáll vonat és hintaló,

bár ez itt mégsem parkoló –

itt hagyják cipőjük a jók.

Mert álomországba gyalog

sétálnak be a boldogok:

a kiscicák s kutyák vakon,

te kék pizsamában szaladsz

rózsás mezítlábtalpakon,

és csíkosban a vadmalac,

a hernyó harminc lábon jár,

négy lópatán török, tatár,

s mindenkire a párna vár.

Ha lehunyod a két szemed,

gyorsabban kiderítheted,

kik fújtak neked altatót:

 a szél, a nyúl, a pék, a pók?

Lehet, a tátogó halak

valamit épp kiáltanak…

Légy résen, Bence, mialatt

az álomösvényen haladsz,

lehet, valami jele volt

a bükkök derekán a folt –

és mit akart a telehold?

Ha eltelik vagy két heted,

nyugodtan megkérdezheted,

mint aki erről olvasott:

hozzák még Tordáról a sót,

Betlenben van- Betlehem

és Egerben a csillagok?...

De, lehet, évek telnek el,

mire valaki így felel:

álomszuszék, ébredj tehát,

nézd, neked ültettem e fát

és még remélni sem merem,

de nemsokára már terem…

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése