2021. nov. 13.

Hervay Gizella (1934-1982): Jajgató

 


Anyám, hova tetted a kendőt,

amit álmomban a fejedre kötöttem?

Hova tetted a kendőt, a puha feketét?

Mesebeli félelmek, szörnyeteg fájdalmak

sziszegtek körülöttem.

Jaj, helyetted, anyám,

magamat kiskendőd csücskébe kötöttem,

úgy ringattam álomba magam

nyolcéves sovány gyerek:

távoli arcod álom-fekete kendőben

suhant egyre messzebb, s én törötten,

sírva ébredtem, s most is nyugtalanul alszom.

Anyám, sohase volt fekete kendőd,

sohase voltam kisgyerek;

hogy lehessek végre felnőtt?

Nylonköpenyben úgy mész az utcán

a macskaköveken, idegenül,

fekete kendős arcod szívemben

egyre mélyebbre merül.

Az évek alól alig látszik ki

kicsi csücske,

álom-arcodat az igazi betakarta mindörökre.

Nem köthetem kendőbe arcod,

elszomorít a rúzs a szádon,

szelíd szemed csak álmaim

emlékei közt látom.

Fáradt szájad körül a ránc

csak keserű, nem nyugtat.

A kendőt, amit rád kötöttem

álmomban, anyám, hol hagytad?

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése