Ne próbálj versek ritmusán
könnyen követni engem.
Ne légy csak eszményi múzsám
légies verseimben.
Élj; ne maradj örökre szép,
kit egy lapból kivágnak,
mert bármily gyönyörű e kép,
súlytalan papírbáb csak.
Kövess! – ne csak az örömig! –
hová minden nő vágyik,
de hol a szép arc megtörik
- a dísztelen halálig.
A lombsátor fejünk felett,
mely esküvőnkre épül,
minden csókunkra megremeg,
megválik levelétől.
Hát látod, ide hívlak én,
ilyen lakodalomba.
Mint megkopott törött cserép,
hullsz szét majd darabokra.
Az isten szegénye leszel,
ha a magányos ősz jön.
A szótalan föld átölel,
mint legjobb ismerősöm.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése