2021. nov. 13.

Székely János (1929-1992): Feladat

 


 

Lemondani és fejet hajtani

Egy sértett asszony oldalán, aki

Azon tűnődik és munkál örökkön,

Hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;

Ki minden jóra rásüti, hogy vétek,

Ki fél s nem ért, kit félek és nem értek;

Egy nő mellett, ki másra vágyik – többre -,

S nincs tehetsége semmi az örömre,

S a fájdalom jogából mit sem enged,

S fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;

Ki igazamat sosem látta be,

Mert igazát szegezte ellene,

Míg védhetetlen vádjai alatt

Meggyűlöltem magát az igazat;

Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem,

Ki tönkretett, kit én is tönkretettem,

S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást,

Mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;

Egy nő mellett, kit mindenekfelett

Gyűlölhetnék, és mégis szeretek,

S a vágy, amelyen büszkeségem ég el,

Úgy hozzákapcsol izzó kötelével,

Hogy álmomban sem szabadulhatok;

Mellette, kivel élni nem tudok,

De aki nélkül elvesznék azonnal;

Ki bűntudattal büntet és iszonnyal,

Mert szemem láttán pusztul el miattam;

Kinek, amim volt, tékozolva adtam,

S most mégis rág, és sírva szegzi le,

Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;

Aki kifosztott, és akit kifosztok,

Kivel napjaim külön kicsi poklok,

De aki mellett egy-egy ritka percben

Haláltalanná, teljessé növekszem;

Mellette, ki – bár félem és gyalázom –

Egyedül méltó hozzám a világon,

Mellette élni, egy fedél alatt:

Ez most a tét, és ez a feladat.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése