Volt-Ági, vigyázz majd reánk,
ki húgunk volt, légy anyánk.
Az időben elmaradozva
minden, mi segítséget hozna.
Ti, akik megérkeztetek,
nyújtsatok szent segédkezet,
egy kis reményt, fogytán a régi,
ha folyton egyre több az égi.
Elhagyott rézaranyló fákon
dereng át Nikla és Komárom,
Kaposvárok és Keszthelyek,
kastélyos erdélyi hegyek.
Hová lettetek magyar Évák,
Cicellék, Dorottyák és Dévák,
a Galambóc galambjai?
Most már téged se hallani,
boszorkánykalácsokból falva
beépültél te is a falba.
Mint végleg kihűlő kemence,
ránk égett a Kárpát-medence,
megsültünk és belénk haraptak,
mint kenyeret, egymásnak adtak,
a kívánatos kultúránk
se marad egyetlen hazánk,
nem marad más eledelünk?
Ó égi-Ági légy velünk!
A felhőkből a képre fújva
Mint annyiszor, segíts meg újra.
Semmi se menti az egészet,
De egész országnyi a részlet!
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése