Bodor Pál (1930-2017): Gyermekünkre

 

Micsoda izzás, gyönyör heve szül meg,

a testek s lelkek eggyé hogy hevülnek,

míg megfogansz egyetlen kis petében,

az ezertitkú, forró anyaméhben,

mely varázslatos, csöndes csoda-lombik,

hol minden épül s minden újrabomlik,

 

téged-szolgálón zsonganak a sejtek,

az idegek – s a gondolat, a rejtett

bűvészanyag, mely elmévé szilárdul

kis fejedben osonó fényből, árnyból. –

Ó, mennyi hő, ó, mennyi elemésztő

forróság kell – és mennyi a merész nő,

ki tudva tudja: beleég a hőbe,

s a kínt is tudja, tudja jó előre,

és mégis lágyan odaadja testét,

hogy éretted, kis gyermek, jól szeressék,

és már a násznál, csókok közben, titkon

reád gondolva örvendez a titkon,

s a férfira sugárzó édes vágyban

már édesülő édesanya-vágy van –

s már előbb is, a lányban is, az első

fiút ha várja, remegve, míg eljő,

s a táncban is, az ártatlan mosolyban,

a kacérságban is már ez a gond van,

a csitri lányok naplófüzetében,

mit rejtegetve őriz szent szemérem,

a friss ruhában, fényre fésült hajban,

az első jóban és az első jajban

már ott vagy te, ott van vágy-írta képed,

mert minden, minden érted van, teérted.

 

Micsoda izzás, gyönyör heve szül meg,

a testek s lelkek eggyé hogy hevülnek,

míg megfogansz egyetlen kis petében,

az ezertitkú, forró anyaméhben,

micsoda hő, olvasztó napmelegség,

hogy életed ott titkon megszülessék!

 

S micsoda semmi, hideg perc elég már,

egy lőtt golyó, egy széttépett idegszál,

egy vérerecske pattanó halála –

és kezed hűl s nem nézel már anyádra,

s amíg az óra néhányszor ketyeg még,

elvész belőled minden hő, melegség,

és visszahullsz a formátlan anyagba,

- fehérje, mész – s még emlékszünk hajadra,

tekintetedre, gyermekünk, szemedre,

ahogyan néztél, szinte már nevetve,

és emlékszünk még hangodra, hogy felrítt,

sírás még úgy nem vidított föl senkit…

 

S már emlék vagy – már hűlt anyag vagy régen,

neved, ha van, csak vegyi képletképpen,

és nem vigasz, hogy itt vagy, lent a földben,

és nem a mennyben – szent, de hideg ölben.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár