2021. nov. 13.

Jancsik Pál (1936-2018): Fiam szavára



„Apu, íjjál – szólott riadtan

két és fél éves kisfiam. –

Apu, íjjál, ne döjömböjjön…:” –

és én elkacagtam magam,

 

mert kinn esett és egyre dörgött,

s ez ellen szólott,nem vitás,

megijedt kisfiam szavából

a kérés és a buzdítás.

 

De honnan ez az ősi, szép hit,

hogy az írásnak ereje,

varázsereje van, s lekushad

tőle ég és föld  eleme?

 

Honnan egy ilyen kisgyerekben?...

Mosolyogtam, de fanyaran,

mint kinek erről a dologról

oly más tapasztalata van.

 

Ám rád fogok, fiam, hallgatni,

s nem rád, lelkem-lakó szibillám,

akkor is, ha… nos hát, igen,

ha szavamra rímként csap a villám.

 

Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése