Hogy a szépség is itt lakott velem,
a jóság s az őrködő szerelem,
köszöntem már néked, én kedvesem,
de most újólag önként megteszem.
Ma már tudom: ennél különbre, többre
hiába tör az ember vágya, ökle.
Markolhat akármennyit a világból,
minden, amit így gyűjt, összeharácsol,
elfolyik, összeomlik, semmivé lesz,
maga kővé válik, nem lát, nem érez.
Hol a szeretet lakozik s a jóság,
ott van csak „földi örökkévalóság”,
olyan-amilyen, nem tökéletes,
noha képletes, mégis életes.
A két szó azt jelenti, hogy család,
amelyben továbbálmodja magát
az emberfia – fiúban és lányban,
és talán még inkább az unokákban.
Forrás: 123 vers a családról – Válogatta Mirk László – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése