(A „Turáni dalok”-ból)
I.
Meghalt Nimród a nagy kán,
Babilon városának
Megépítője, apja.
Halála éjszakáján
Eltűnt az ősi szent kard,
Hadisten adománya,
A szittyák drága kincse.
Mint lecsapó villámlás,
Meteor vas-szilánkja,
Befúródott a földbe
És eltűnt mélyiben.
De megjósolták a jósok,
Hogy egykor visszatér majd
S mint rögön át a fűszál
E kard a föld színére
Kiütközik megint.
S ki akkor megtalálja,
Hatalmas vezérré lesz:
Legyőzni s bírni fogja,
Ezt a kerek világot
A csendes óceántól
Napáldozat vizéig.
Évezredek jöttek aztán,
Évezredek süllyedének
A forgandó, vak éjbe.
Kifáradt, szertezüllött
Ősz Nimród szittyasága,
Elszéledt Babilonból
S a pusztán elvadult.
II.
Atil vizének partján
Mundzuk-úr hunn királynak
Gulyája sátoroz.
A barmok legelőjén
Kiütközött a földből
Az ősi szent varázs-kard,
Mint fűszál rög alól.
A csorda vén bikája
Beléhágott a kardba.
Nem tudta, hogy mi történt,
Hogy új idő közelget,
Csak azt, hogy – lába fáj.
A bika bőgve elment,
Három tinót felöklelt
S nem lőn világ urává.
Odaballag a bojtár,
A bika vér-nyomán.
A fű közül a földből
A szent kardot kihúzta,
Hogy máskor ne sebezze
Füvellő barmait.
A rozsdás ócska vaskót
Fitymálva szúrta rézzel
Kivarrt tüszője mellé.
Övében volt a szent kard,
Meglelte és viselte
S nem lett világ urává.
III.
Atil vizének árján,
Virágos, nagy hajókon,
Mundzuk-fi hős Atilla
Víg nászát ünnepelte
Egy turk khágán-leánnyal.
Ősz apja, meg a bátyja
Kedvéért vette csak el,
Hogy így pár tartománnyal
Nagyobb földjük legyen.
Az ifjú házasoknak
Ajándékot vivének
A harcosok, kaszások,
Pásztorok, mívesek.
A bojtár is a vaskót
Pirulva fölajánlá.
Az udvarnép mosolygott
Rozsdás ajándokán.
De Mundzuk hős fiának
E vas tekintetére,
Orcája úgy kigyulladt
Mint sarki-fényes éj.
Reszketve hős örömtől
Megösmeré azonnal
S általa vevé a kincset.
Mundzuk-fi hős Atilla,
Mikor kezében érzé
A régi csoda-kardot,
Hadisten adományát,
A szittyák drága kincsét,
Nimród-ős örökét;
Ott hagyta szép aráját
És lóra ült a néppel
S ő lett világ urává.
Forrás: A Jövendő – 1. évf. 2. sz. Hódmezővásárhely, 1910.
febr. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése