Nil versei

„A szívem” cím alatt foglalta kötetbe újabb verseit Nil, a magyar közönség kedvenc költője, a legelőkelőbb magyar szépirodalmi lapok rendes dolgozótársa. Ezalatt az egyszerű, szürke álnév alatt egy gazdag lelkű, emelkedett gondolkozású vérbeli poétanő lakik: Dapsy Gizella szeghalmi óvónő, ki valaha, néhány esztendővel ezelőtt még Hódmezővásárhelyen szőtte leányálmait és szívta lelkébe tősgyökeres magyar városunk tiszta, zamatosan magyar hangulatait. Ez a kötete teljesen lírai versek foglalata. Szín, illat és hangulat ez a ragyogó költeménycsokor, értékes, sugárzó fényű gyöngyszem minden kis költeménye s annyira őszinte, annyira közvetlen és szívből fakadó minden sora, hogy olvasásuk közben az ő fájdalmasan panaszkodó, tüzetesen követelő, féktelen előtörő s sejtelmesen elenyésző akkordjai szinte beleringatnak bennünket, olvasókat is az ő finom megálmodásaiba, üde, friss, gazdag, asszonyosan-leányos hangulataiba. Az érzések micsoda zengő klaviatúráján játszik például az alábbi, technika dolgában is mester versében:

Volnék a múzsád. Márványtemplomok

Pompás, hatalmas, zengő orgonája,

Eget rázó vágy búgna szilajon

Minden dalába.

Volnék barátod. Hű osztályosa

Százszor szent álmok bús igézetének.

Harangkongásra visszakonduló

Zsolozsmás ének.

Volnék szűzajkú csókos szeretőd

Acéllelkednek titkos aranyérce.

Asszonyéhséges forró éjszakák

Sápadt lidérce.

Volnék testvéred. Gyöngéd, harmatos,

Fehérviolás álmú, tiszta gyermek,

Imádkoznám, hogy meg ne rontsanak

Átkos szerelmek.

Volnék anyád is. Bűvös, lágy kezű

Ujjaim szívedbe selymesen simulna

És ajkamról az áldás remegőn…

Csak hullna… hullna…

Finom és diszkrét s még ott is, hol a szenvedélyek forró lázában, a szerelem exaltációjával vág is lantjába, mindig nőies, mindig közvetlen és soha, még tévedésből sem torzul át lírája az Erdős Renée-k – erotikumává.

Mennyi szépség és mennyi erő jellemzi a következő sorokat:

Valami rontás űz tova engem

Bús szerelemben

Gyötör a szívem haragos váddal

Halálos vággyal.

Egyetlen csókját esdi az ajkam

Remegve, halkan.

Mérgező gúnnyal, nevet a szája

Nincs szava rája.

hideg lángjában sötét szemének

Mégis elégek.

S megvetett szívem hamvadó üszkén,

Tipor majd büszkén!

Vérző szívvel, lobogó szenvedéllyel énekel és mégis diszkrét és leányos:

- Te nem tudsz róla, hogy homlokomra

Tűzlángos mámort szikrázott az ajkad.

És csókod láza az erembe lüktet,

Sorvasztó, titkos lélekkárhozással…

Te nem tudsz róla, hogy acélkezednek

Hűs szorítását a szívemig érzem

S míg a szemed rám gőgös gúnnyal villant…

Én, fáradt, boldog sejtéssel hajtom

Kevély válladra fiatal fejem!

Hangulatainak nemességén, közvetlenségén s gazdagságán kívül jellemzik Nil verseit a ritka formakészség és a szinte utolérhetetlenül szép szóösszetétel. Az új szavak, új szókötések és összetételek: „halálosvágyú, lélekkárhozás, nehézpompájú, opálosfényű, mesekincs, álomkorona, álomcsipke, koldusrongy, nótaselyem, asszonylátás”, stb. szinte bugyognak elő a tolla alól, könnyeden, öntudatos biztonsággal. Értékes, ritka tehetség s az A Jövendő igazán nagy kitüntetésnek tartja, hogy ezt a kiválóan szellemes, modern, fiatal írónőt rendes dolgozótársai közé sorozhatja. –

Forrás: A Jövendő – 1. évf. 1. sz. Hódmezővásárhely, 1910. febr. 1.