Nyárfa, nyárfa, szívlevelű nyárfa,
Milyen dalos kedved volt a nyárfa’,
Röpke szellő nótára bírt téged,
Jaj, de vígan tölt akkor az élted!
Láttam azt is, hogy hervadó lombod,
Le a földre mily zokogva ontod,
Fütyülő szél törzsed’ is megrázta,
S panasz-dal volt leveled hullása.
Nézlek most is… fordult immár télre,
Hó esett a rózsafalevélre,
Be elnémult vígtól, bústól ajkad,
Éhes varjú károg mostan rajtad…
Forrás: Nők
Világa 2. kötet 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése