2016. febr. 9.

Szenczi Molnár Albert (1574-1634)






A kolozsvári iskola rektorának – Sommer Jánosnak – pestishalála évében, 1574-ben született a legkiválóbb késő-humanista protestáns író: Szenczi Molnár Albert, ki jóllehet élete nagy részét hazájától távol élte, állandó kapcsolatban volt az itthoni körökkel, gyakran hazalátogatott. Szerteágazó, sokrétű munkásságával a hazai protestánsok vallási, irodalmi és tudományos igényeit igyekezett szolgálni és kielégíteni. Hitbuzgalmi műveket fordított, szótárakat szerkesztett és nyelvtankönyveket adott ki. Zsoltárfordításai ma is elevenen élő, ható, buzdító versek, melyeknek hatása, befolyása végigkövethető egész irodalmunkban.

„Holtig deák” ember,ki ifjonti lelkesedését, jókedvét és buzgalmát élete legsanyarúbb perceiben sem tagadta meg, megmaradt tudásra figyelő, újra kíváncsian hallgató, mindenét a köz érdekében feláldozó, adakozó embernek. Első mestere az „istenes vén ember”, Károli Gáspár, kinek „lábainál forgott”. Itt ismerhette meg a szellemi műhely izzó légkörét és szigorú törvényeit. Göncön tanult a nagy Károlinál, segédkezve a vizsolyi Biblia kinyomtatásánál, mely munka iszonyatos lemondást, de lelkesedést is parancsolt. Rendkívüli ügy szerény munkása volt: hiszen jó másfél ezer esztendővel a háta mögött a kereszténység még mindig a Bibliára épült és hivatkozott, de tartalmát, lényegét csupán a papság ha ismerte, a hívő lelkeknek csupán töredéket közvetítve. Szenczi Molnár Albert korában a Biblia a tudás ősforrása volt, a könyvek könyve, - ott Károli mellett lett bibliás emberré Szenczi Molnár Albert. A Károli melletti időszak eredménye később az 1608-ban Hanau-ban kiadott Biblia „második kinyomtatása” volt, Károli Gáspár szövegét „igazgatta, néhol meg is jobbította”. Ezt követte 1612-ben az oppenheimi kiadás.

Szótárkészítő munkásságával és magyar nyelvtanával (Dictionarium latino-hungaricum, Novae Grammaticae Ungaricae…) mintegy folytatta és tökéletesítette a XVI. század első felében élt erasmista nyelvművelők munkáját. Latin-magyar szótárát Pápai Páriz Ferenc bővítette ki, s ebben a megújult formában még jó két évszázadon át volt használatban. Mindezek mellett publikált prédikációs gyűjteményt és imádságos könyvet, lefordítja és kiadja Kálvin János Institutió-ját Az keresztényi religióra és igaz hitre való tanítás (1624), valamint Scultetus Ábrahám egyházi beszédeit Postilla Scultetica címen.


Legfontosabb, mindmáig emlegetett műve a genfi zsoltárok remekbe szabott magyar fordítása. Marot és Béza francia nyelvű versei után Lobwasser német átdolgozása alapján készült munkája, mely munka nemcsak protestáns, hanem humanista program is volt. Szenci Molnár Albert ennek szellemében az eredeti szöveget egészen pontosan szem előtt tartva, a versformára is gondosan ügyelve dolgozott. Balassi Bálint versei mellett Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai a magyar reneszánsz költészetének legfényesebb értékei. 1607-ben jelent meg a Psalterium Ungaricum, „Szent Dávid királynak százötven zsoltári az francia nótáknak és versekre módjukra most újonnan magyar versekre fordíttattak és rendeltettek Szenczi Molnár Albert által”.

A prostestáns istentisztelet lényege a prédikáció és az ének (zsoltár) lett a reformáció misét eltörlő rendszabályai után. Az énekre hihetetlen nagy szerep és feladat várt, s hiába volt a „zsoltár” a Biblia szerves része, a katolikus egyház csak „eretnek ének”-nek tartotta. A protestáns istentisztelet állandóságát, időtállóságát, megalapozottságát jórészt a zsoltárszó jelentette, ezért volt szükség olyan énekesre, amiket az utódok is átvehetnek, századok egymásnak adhatnak át. Mindezt Szenczi Molnár Albert tudta a legjobban, ki világot járva mindenütt a „modern lírá”-val találkozott, a francia dallamra énekelt zsoltárokkal, s kiben benne élt az otthoni ének egyhangúsága és szomorú vontatottsága. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítói remeklését Féja Géza Károli Gáspár és Péchi Simon zsoltárfordításaival veti össze, s ebből Szenczi Molnár Albert kerül ki győztesen. „Károli a nagy kezdeményező, Péci pedig az ősszöveg feltétlenül hű fordításra törekedett, méltán, mert tökéletesen ismerte mid a héber nyelvet, mind pedig a héber tudósok szövegkritikai vitáit… Szenczi Molnár Albert zsoltára túlcsap a templom falain, legyőzi a tér s az idő korlátait, népi fohászkodássá szélesedik” – írja.

„Ilyen lett a 90. zsoltár, és rangját úgy vélem mindenekfelett első sorának köszönheti: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Ezt a sort hiába keresem Károlinál és Péchi Simonnál, mindketten Molnár második sorával kezdik. Molnár zsoltárkezdetét költészete egyik legszebb, talán a legszebb sorának ítélem, annyira megtelt idővel, hogy időtlenné válik.”

A „Tebenned bíztunk…”-at (90. zsoltár) ma is szíves-örömest éneklik a többi Szenczi Molnár-zsoltárral együtt. A hol ódai, hol balladás, hol elégikus, hol harcos Szenczi Molnár-zsoltárok ma is mély mondanivalójú, kedvelt zsoltárok.

Fordítójuk négyszáz esztendeje született Szencen, és háromszáznegyven esztendeje halt meg Kolozsvárt. Csodálatos életű ember volt, ki tanult Debrecenben és Wittenbergben, Heidelbergben és Strassburgban, bejárja a korabeli Svájcot, találkozik több alkalommal Bézával, láthatja VIII. kelemen pápát, Prágában Keplernél és feleségénél vendégeskedik… Kolozsvárott „Itt várja Jézusát” felirat kezdetű kopjafa alatt pihen, csodálatos öröksége hagyva maga után, élete szép, bölcs, szimbolikus értékű tanúságtételét.

Veszelovszky Iván 
Forrás: Keresztény Magvető - 1974. 80. évf. 3. sz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése