A
kolozsvári iskola rektorának – Sommer Jánosnak – pestishalála évében, 1574-ben
született a legkiválóbb késő-humanista protestáns író: Szenczi Molnár Albert, ki
jóllehet élete nagy részét hazájától távol élte, állandó kapcsolatban volt az
itthoni körökkel, gyakran hazalátogatott. Szerteágazó, sokrétű munkásságával a
hazai protestánsok vallási, irodalmi és tudományos igényeit igyekezett
szolgálni és kielégíteni. Hitbuzgalmi műveket fordított, szótárakat
szerkesztett és nyelvtankönyveket adott ki. Zsoltárfordításai ma is elevenen
élő, ható, buzdító versek, melyeknek hatása, befolyása végigkövethető egész
irodalmunkban.
„Holtig
deák” ember,ki ifjonti lelkesedését, jókedvét és buzgalmát élete legsanyarúbb
perceiben sem tagadta meg, megmaradt tudásra figyelő, újra kíváncsian hallgató,
mindenét a köz érdekében feláldozó, adakozó embernek. Első mestere az „istenes
vén ember”, Károli Gáspár, kinek „lábainál forgott”. Itt ismerhette meg a
szellemi műhely izzó légkörét és szigorú törvényeit. Göncön tanult a nagy
Károlinál, segédkezve a vizsolyi Biblia kinyomtatásánál, mely munka iszonyatos
lemondást, de lelkesedést is parancsolt. Rendkívüli ügy szerény munkása volt:
hiszen jó másfél ezer esztendővel a háta mögött a kereszténység még mindig a
Bibliára épült és hivatkozott, de tartalmát, lényegét csupán a papság ha
ismerte, a hívő lelkeknek csupán töredéket közvetítve. Szenczi Molnár Albert
korában a Biblia a tudás ősforrása volt, a könyvek könyve, - ott Károli mellett
lett bibliás emberré Szenczi Molnár Albert. A Károli melletti időszak eredménye
később az 1608-ban Hanau-ban kiadott Biblia „második kinyomtatása” volt, Károli
Gáspár szövegét „igazgatta, néhol meg is jobbította”. Ezt követte 1612-ben az
oppenheimi kiadás.
Szótárkészítő
munkásságával és magyar nyelvtanával (Dictionarium latino-hungaricum, Novae
Grammaticae Ungaricae…) mintegy folytatta és tökéletesítette a XVI. század első
felében élt erasmista nyelvművelők munkáját. Latin-magyar szótárát Pápai Páriz
Ferenc bővítette ki, s ebben a megújult formában még jó két évszázadon át volt
használatban. Mindezek mellett publikált prédikációs gyűjteményt és imádságos
könyvet, lefordítja és kiadja Kálvin János Institutió-ját
Az keresztényi religióra és igaz hitre
való tanítás (1624), valamint Scultetus Ábrahám egyházi beszédeit Postilla Scultetica címen.
Legfontosabb,
mindmáig emlegetett műve a genfi zsoltárok remekbe szabott magyar fordítása.
Marot és Béza francia nyelvű versei után Lobwasser német átdolgozása alapján
készült munkája, mely munka nemcsak protestáns, hanem humanista program is
volt. Szenci Molnár Albert ennek szellemében az eredeti szöveget egészen
pontosan szem előtt tartva, a versformára is gondosan ügyelve dolgozott. Balassi
Bálint versei mellett Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai a magyar
reneszánsz költészetének legfényesebb értékei. 1607-ben jelent meg a Psalterium Ungaricum, „Szent Dávid
királynak százötven zsoltári az francia nótáknak és versekre módjukra most újonnan
magyar versekre fordíttattak és rendeltettek Szenczi Molnár Albert által”.
A
prostestáns istentisztelet lényege a prédikáció és az ének (zsoltár) lett a
reformáció misét eltörlő rendszabályai után. Az énekre hihetetlen nagy szerep
és feladat várt, s hiába volt a „zsoltár” a Biblia szerves része, a katolikus
egyház csak „eretnek ének”-nek tartotta. A protestáns istentisztelet
állandóságát, időtállóságát, megalapozottságát jórészt a zsoltárszó jelentette,
ezért volt szükség olyan énekesre, amiket az utódok is átvehetnek, századok
egymásnak adhatnak át. Mindezt Szenczi Molnár Albert tudta a legjobban, ki
világot járva mindenütt a „modern lírá”-val találkozott, a francia dallamra
énekelt zsoltárokkal, s kiben benne élt az otthoni ének egyhangúsága és szomorú
vontatottsága. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítói remeklését Féja Géza Károli
Gáspár és Péchi Simon zsoltárfordításaival veti össze, s ebből Szenczi Molnár
Albert kerül ki győztesen. „Károli a nagy kezdeményező, Péci pedig az ősszöveg
feltétlenül hű fordításra törekedett, méltán, mert tökéletesen ismerte mid a
héber nyelvet, mind pedig a héber tudósok szövegkritikai vitáit… Szenczi Molnár
Albert zsoltára túlcsap a templom falain, legyőzi a tér s az idő korlátait,
népi fohászkodássá szélesedik” – írja.
„Ilyen
lett a 90. zsoltár, és rangját úgy vélem mindenekfelett első sorának
köszönheti: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Ezt a sort hiába keresem
Károlinál és Péchi Simonnál, mindketten Molnár második sorával kezdik. Molnár
zsoltárkezdetét költészete egyik legszebb, talán a legszebb sorának ítélem,
annyira megtelt idővel, hogy időtlenné válik.”
A
„Tebenned bíztunk…”-at (90. zsoltár) ma is szíves-örömest éneklik a többi
Szenczi Molnár-zsoltárral együtt. A hol ódai, hol balladás, hol elégikus, hol
harcos Szenczi Molnár-zsoltárok ma is mély mondanivalójú, kedvelt zsoltárok.
Fordítójuk
négyszáz esztendeje született Szencen, és háromszáznegyven esztendeje halt meg
Kolozsvárt. Csodálatos életű ember volt, ki tanult Debrecenben és
Wittenbergben, Heidelbergben és Strassburgban, bejárja a korabeli Svájcot,
találkozik több alkalommal Bézával, láthatja VIII. kelemen pápát, Prágában
Keplernél és feleségénél vendégeskedik… Kolozsvárott „Itt várja Jézusát” felirat
kezdetű kopjafa alatt pihen, csodálatos öröksége hagyva maga után, élete szép,
bölcs, szimbolikus értékű tanúságtételét.
Veszelovszky
Iván
Forrás: Keresztény Magvető - 1974. 80. évf. 3. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése