Sok szép este adatott nékem.
Futamodván csataterekről,
napi búsult gerjedezésekből:
volt enyhhelyem, jó menedékem.
Sok szép este adatott nékem.
Nyomorúság szekerit húzván,
sajgott szegény, fölmarjul vállam.
Víg nap alatt keseregve jártam,
de a jó este sátrába beálltam
s enyhesége, puha csókja hullt rám.
Véreim, kik buba-törötten
isszátok az élet keserű italát:
ó, fogadjátok azt az ajándékot,
mit a kegyes szívű alkonyat ád.
Véreim, jöjjetek az
én asztalomhoz.
Csitít, pihentet,
békít a borom.
Gyászoljuk az élet
sok, gyönyörű álmát
ezen a csöndes
halotti toron.
Forrás: A
Jövendő – 1. évf. 1. sz. Hódmezővásárhely, 1910. febr. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése