Titkon tarték egy ösvenkét

Titkon tarték egy ösvenkét,

Kien babám hozzád járék,

Ihaja, de csuhaja.

Irigyeim eszrevették,

Ösvenkémet elkertelték,

Ihaja, de csuhaja.

Titkon sírok, ne lássa más,

Könyveim verik le egymást,

Ihaja, de csuhaja.

Árkot ásnak két orcámba,

Mint a patak a martjába,

Ihaja, de csuhaja.

Szerettelek én sokáig,

Keddtől fogva szeredáig,

Ihaja, de csuhaja.

Ugye babám, sok szép üdő?

Száradjon beléd a tüdő,

Ihaja, de csuhaja.

(Csík megye)

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 59. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.