Jobb volna már meghalnom mihamar,
mintsem óránkint száz halált kiállnom,
mert nem szivem kell neki, de halálom!
Jaj, mily keservesen
érzi szivem, amikor fölidézi,
hogy a szerelmet szerelme nem érzi!
Túl ezt hogy élhetem?
S azt mondja, hogy elmerítsen a kínban:
magát sem szereti; s úgy látszik, igy van.
De hogy remélhetem, hogy végre megszán,
ha magát sem szereti? Ó de nagy kár!
Nekem így hát csak a halál marad már?
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése