Hozd fel, Isten, azt a napot,
Hogy süjtse fel a harmatot.
A harmatot a mezőkről,
A bánatot a szívemről.
Rásütött a nap sugára
Minden ember ablakára.
Én nem tudom, mi az oka:
Az enyémre nem süt soha.
Aki nem tud jól búsulni,
Jöjjön héjzám tanács kérni,
Mert én jól tudok búsulni,
Őt es meg fogom tanyítni.
Este nem fekszem kedvemre,
Nem virjadok örömömre.
Mosdóvízre nincsen gondom,
Mert a könyvembe megmosdom.
(Gyimesközéplok)
Forrás: Versekben
tündöklő Erdély 68. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum
Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése