Hogy merném elviselni
az életet tetőled messze-távol,
ha nem bátorítasz a búcsuzáskor?
Sóhajom és könnyem és zokogásom,
amellyel bús szivem kisérte lépted,
Madonnám, nyíltan megmutatta néked
mártíromságom, közelgő halálom.
De ha hűségem elfelejtenéd
valaha is, akármily messze légy bár,
nálad hagyom, kínom emlékeképp,
zálogul szívemet, úgysem enyém már.
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése