Uram, ha régi közmondás igaz, hát
ez igaz: akik tudnak, nem akarnak.
Hitelt adtál meséknek és szavaknak,
s a hazugság nyerte tőled jutalmát.
Vagyok s voltam hűséges régi szolgád,
Neked adtam magam, mint fény a napnak;
de vesztett időm nem bánt s nem zavarhat:
semmire tartod munkám fáradalmát.
Azt hittem, nagyságod fog fölemelni,
s az igaz mérték és kardod hatalma
szól értem, nem a visszhang nyelvelése.
De maga az ég vet meg valamennyi
földre hívott erényt, ha azt akarja,
hogy gyümölcsét száraz fától remélje.
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése