Nem csurran lelkem gyakorta gyatra borral;
Sötét szőlője lassan ér s édesedik,
De leve nemesebb mámorokra forral.
Borzong, ki issza, mint istenek serlegéből
Nektárt ha kóstol álmában a halandó
S Héphaistosként hull le képzelt egéből.
Szent részegségre bujtalak én, hogy égjél
Tiszta tüzekben s örökké vágyakozzál
Lakni e hamvadhatatlan fényességnél.
Ki ifjú vagy még s istent kívánó kedvben
Illeszted ajkaid újízű poharakhoz,
Tudd, hogy isteni vért iszol e nedvben.
Ürítsd a kancsót s szent kábulatba omló
Lelkeddel öleld forrón át az enyémet:
Kívánom, légy te is hozzám hasonló.
Forrás: Vasárnapi
Ujság 68. évf. 4. sz. (1921. február 27.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése