Szép fogoly katona

Leszállott a páva

Tengernek partjára,

Tengernek partjáról

Nagy török császárnak

Dali udvarába.

Onnét szálla páva,

Kényes pávamadár

Tömlec ablakára:

ottan fúdogálá

Szomorú énekit

Szomorú fogságban

Egy székely katona:

„Hej páva, hej páva!

Császárné pávája!

Ha én páva volnék,

Jó regvel felkelnék,

Folyóvízre mennék,

Folyóvizet innám,

Szárnyim csattogtatnám,

Tollamat hullatnám.

Fényes tollaimat

Szép leány fölszedné,

Az ő édesinek

Kalapjába tenné,

Bokrétába kötné.”

Hát ott üldögéle

Cifra ablakába

Császár szép leánya,

Gyönge violája.

Ahajt meghallotta

Szomorú énekit

Székely katonának.

„Nyiss ajtót, nyiss ajtót,

Fegyveres istrázsa!

Császár szép leánya,

Gyönge violája

Tőled azt kívánja.

Ki vagy te, ki vagy te,

Énekes katona?”

„Nem látod: rab vagyok,

Térgyig vasba vagyok,

Székely fiú voltam,

Bátor fiú voltam;

Most semm i sem vagyok

S mégis a strázsának

Számolni kell rólam.”

„Velem jössz te mostan,

Énekes katona.”

„Hová menjek én el,

Császár szép leánya?”

„Cifra palotámba,

Éjjeli szállásra.”

„Nem látod: rab vagyok?

Térgyig vasba vagyok.”

Ottan levéteté

Nehéz vasat róla

Fegyveres strázsával;

Ottan átölelé

Szegény székely legént

Két gyenge karjával.

Onnét elvezeté

Cifra palotába,

Ottan lefekteté

Puha selyemágyba.

„Enyém vagy te mostan,

Szép fogoly katona!”

„Van nekem szeretőm,

Császár szép leánya!”

Ajtón hallgatózék

A nagy török császár.

„Nyiss ajtót egyszerre,

Beste-lélek lánya!”

Jaj, nem nyitá ajtót,

Berúgá a császár,

A nagy török császár.

Székely katonának

Ott fejét elvette,

Testét a tengerbe

Belé is vetette.

„Hát te beste-lélek!

Három halál közül

Melyiket választod?

Vízbe vettesselek?

Megégettesselek?

Vagy halálig tartó

Tömlecre vesselek?”

Jaj hiába kéri

Császár szép leánya,

Gyönge violája,

A nagy török császárt.

Vízbe nem vetteté,

Tűzbe nem vetteté,

Záratá toronyba,

Szomorú fogságba.

Onnét siratozá

Szép fogoly katonát,

Onnét fúdogálá

Szomorú énekit

Székely katonának.

Szomorú énektől

Éjjel sem alhaték,

Nappal sem nyughaték

A nagy török császár.

„Hozzátok elémbe,

Beste-lélek lányát!”

Eleibe vitték.

„Hát te mit énekelsz,

Beste-lélek lánya?!”

Éjjel nem alhatom,

Nappal sem nyughatom.”

„Szomorú énekit

Székely katonának.”

„Egyszerre vigyétek,

A tűzbe vessétek!”

Egyszeribe vitték,

A tűzbe vetették.

Tűz meg nem égette

Császár szép leányát,

Gyönge violáját.

„Egyszerre vigyétek,

Tengerbe vessétek

Beste-lélek lányát!

Székely katonához!”

Egyszeribe vitték

Tengerbe vetették,

Tenger béfogadta,

Szépen eltakarta,

Székely katonával

Egy helyre habarta

Császár szép leányát,

Gyönge violáját.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 46-49. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.