Kőmies Kelemen

Hová mégy, hová mégy, tizenkét kőmies?

„Elmenyünk, elmenyünk, hogyha dolgot kapnánk!”

„Jertek, megfogadlak, jertek, megfogadlak,

Hogy építsétek fel magos Déva várát,

Egy véka arannyal, két véka ezüsttel,

Két véka ezüsttel, három véka rézzel.”

Hozzá es fogának magos Déva várhoz.

Kit délelőtt raktak, délután megomlott,

Kit délután raktak, az éjjel megomlott,

Kit délután raktak, az éjjel megomlott.

Arra tanakozék tizenkét kőmies:

„Améknek idejön előbb felesége,

Aztat aj, fogjuk meg, tűzzel égessük meg,

Aztat aj, fogjuk meg, tűzzel égessük meg,

A szép fehér hammát mész közi keverjük,

Magos Déva várát azzal felépítsük!”

„Istenem, Istenem, adj egy sötét erdőt,

Hogy hadd térjen vissza asszonyfeleségem!”

Azt es adott Isten, mégsem tére vissza,

Azt es adott Isten, mégsem tére vissza.

„Jó napot, jó napot Kőmies Kelemen!”

„Isten hozott, Isten, asszonyfeleségem!”

„Ejöttem, ejöttem, látogatásodra!”

„Ejötté, ejötté fejed vesztésire.”

„De azt én jól tudom, hogy tik úgy es tesztek,

Hogy embert megöltök, avval pénzt kerestek!”

Aj, avval megfogák, nyakát ketté vágák,

Tűzzel megégeték, tűzzel megégeték.

Az szép fejér hammát mész közi keverék,

Az szép fejér hammát mész közi keverék,

Avval fölépíték magos Déva várát,

Avval fölépíték magos Déva várát.

Arra kifizeték egy véka arannyal,

Egy véka arannyal, két véka ezüsttel,

Két véka ezüsttel, három véka rézzel,

Két véka ezüsttel, három véka rézzel.

Elindula haza Kőmies Kelemen,

Kérdé a leánya: „Apám, édesapám,

Apám, édesapám, hol van édesanyám?”

„Elmaradt messzére, hazajön estére!”

Este is eljöve, mégsem jöve haza,

Este is eljöve, mégsem jöve haza.

Kérdé a más leánya: „Apám, édesapám,

Apám, édesapám, hol van édesanyám?”

„A te édesanyád a nagy kőfal közt áll,

A te édesanyád a nagy kőfal közt áll.”

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 50-51. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.