A kelyheket pajzzsá s karddá verik,
Krisztus vérét zsibvásáron fecsérlik,
tövise lándzsa lesz, keresztje vért itt,
hogy türelmet csak Krisztus nem veszít.
Jobb, ha e tájon meg se jelenik:
vére felszöknék a csillagos égig,
mert Tómában már bőrét is kimérik,
s mindennek, ami jó, útját szegik.
Ha kincset vesztegetni volna kedvem,
mert munkám itt elvették, a palástos
úgy tenne velem, mint a mór Medúza.
De ha a szegénység kedves a mennyben,
mi lesz sorsunk jutalma, ha az átkos
másik jel üdvünk hitét összezúzza?
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése