Várady Jóska*

„Én Istenem, jaj, de nagyot vétettem,

A magyarnak fővezére mért lettem.”

Jaj, de szennyes a kend inge, gatyája,

Mert beszennyült a szentgyörgyi fogházba.

„Édesanyám mosson inget fehérre,

Holnap visznek az agyitor elébe.

Ha bemegyek az agyitor házába,

Leborulok a törvény asztalára.”

„Vasas lábom keservesen pengetem,

Jaj Istenem, most végezik életem.

Ha kijövök az agyitor házából,

Elbúcsúzom a széles ez világtól.”

„Trombitásim három troppot fújjatok,

Jaj Istenem, holnap felakasztatok.

Édesanyám, pénz vagyon a zsebembe,

Nyújtsa kezét, markoljon ki belőle.”

„Készíttessen abból nekem koporsót,

Veresse bé sárig szeggel a jajszót.

Váradynak sárga-piros körhaja,

Meszes gödör legyen az ő sírhalma.”

(Székelykeresztúr)

*) Várady József a Makk-féle székelyföldi fegyveres felkelés előpostája volt a szabadságharc után. Elfogták és Sepsiszentgyörgyön a hadbíróság halálra ítélte 1854-ben.

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 54. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.