Csók Anikó

Csók Anikó, mit gondolál,

Mikor hazul elindulál?

„Én egyebet sem gondoltam:

Szerencsés útra indultam.

Csíkfalvából Jeddre mentem,

Jedd között csak széjjelnéztem,

Onnan Vásárhelyre mentem.

Vásárhelyt három nap ültem.

Onnan vissza Jeddre mentem,

A jeddi hídra leültem.

Magyari Györgyöt ott látám,

Vidékből jött, úgy találám.

Magyari György, édes kingyem,

Mondja meg, mit tegyek, nékem?

Szolgáljak vagy férjhez menjek?

Vagy magam gyilkosa legyek?”

„Ha nem sajnálod éltedet,

Testvéredet, gyermekedet:

Adok én neked kötelet,

Kivel elvégezd éltedet.”

„Ne higgyen senki senkinek,

Senki álnok beszédinek.

Senki álnok beszédinek,

Mint én hittem szeretőmnek.

Ő vélem azt a jót tette,

A pántlikám letétette,

A pántlikám letétette,

A gyászruhát felvétette.

Ő viseli a bokrétát,

Ahhoz való cifra gúnyát,

Én viselem a gyászruhát,

Holtig való gyalázatját.

Haragusznak rám a lányok,

Hogy az utcán le s fel járok,

Ne haragudjatok, lányok,

Mert én nem sokáig járok.”

Ködös ősz lett a szép nyárból,

Kifogytunk a szép leányból,

Szép leányból, Csók Annából,

Egy szép leány barátnénkból.

Csók Anikó szép menyecske,

Jaj, de gyenge volt az esze.

Gyenge eszit tudtam volna,

Egyet-kettőt szóltam volna.

Egyet-kettőt szóltam volna,

Csók Anikó most megvolna,

Kegyes legyen minden anya,

Ki gyermeke búját látja.

Csók Miklósné kegyetlen volt,

Az apja meg mostoha volt,

Ó, te kegyetlen Csók Sára,

Reád maradt a gúnyája.

Mikor gúnyáját felveszed,

Vérrel virágozzék tested,

Tested vértől virágozzék,

Lelked mennytől eltávozzék.

(Szabéd)

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 56. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.