Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre
le tudtam győzni minden bajod-átkod.
Most fáradtan, gyakran zokogva járok,
akaratom ellen, s tudom, mit érsz te!
S ha ártó nyilad hasztalan lövése
szivem céljába nem talált s nem ártott:
most e szép szemmel könnyű bosszut állnod
rajtam – halálos minden tőrdöfése.
A madárkát hány háló és hurok
közt óvja a balsors sok éven át, míg
végül halála csak annál keményebb!
A szerelem, látjátok, asszonyok,
engem is csak azért kimélt sokáig,
hogy, mint látom, kínosabb véget érjek.
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése