Szegedi István: Alkony, szerelem

Ne mondjátok, hogy máskor is volt alkonyat

és hogy a szerelem oly régi, mint a Föld,

de most lilás párával füröszti mégis arcomat,

az örök szerelem ma mégis új ruhákat ölt.

És úgy jön elibém, mint akit sose láttam

és ily csudálatosnak nem látta senki más;

szerelem! égi fénylés, örök szépség, hibátlan,

egy Napon túli nap szálltán langy alkonyi varázs!

Ne mondjátok, hogy máskor is volt alkonyat,

higyjétek el, hogy mégis csak új világot adtam,

ha, míg lilás párával füröszti most az arcomat,

felsír szerelmes szívem a zengő alkonyatban.

Forrás: Vasárnapi Ujság 68. évf. 4. sz. (1921. február 27.)