Görög Ilona

„Bizony csak meghalok,

Anyám, édesanyám!

Görög Ilonáér.

Bizony csak meghalok

Karcsú derekáér;

Karcsú derekáér,

Piros orcájáér;

Piros orcájáér,

Dombos ajakáér;

Dombos ajakáér,

Gömbölyű faráér,

A lenvirág szemű

Görög Ilonáér.”

„Ne halj fiam, ne halj,

Zetelaki László!

Csináltatok néked

Olyan csudamalmot,

Kinek első köve

Béla gyöngyöt járjon,

A második köve

Sustákat hullasson,

A harmadik pedig

Szép suhogó selymet.

Oda is eljőnek

Szüzek, szép leányok,

Csudamalom látni.

A tied is eljő

Csudamalom látni

- Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el anyám,

Édes lelkem anyám!

Csudamalom látni.”

„Ne menj fiam, ne menj,

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a halat.”

„Bizony csak meghalok,

Anyám, édesanyám!

Görög Ilonáér.

Bizony csak meghalok

Karcsú derekáér;

Karcsú derekáér,

Piros orcájáér;

Piros orcájáér,

Dombos ajakéár;

Dombos ajakáér,

Gömbölyű faráér,

A lenvirág szemű

Görög Ilonáér.”

„Ne halj fiam, ne halj,

Zetelaki László!

Csináltatok neked

Olyan csudatornyot,

Kinek szélessége

Dunapartig érjen,

Kinek magassága

Az egekig érjen.

Oda is eljőnek

Szüzek, szép leányok

Csudatorony látni,

A tied is eljő

Csudatorony látni,

Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el anyám,

Lelkem édesanyám!

Csudatorony látni.”

„Ne menj fiam, ne menj,

Szép Görög Ilona!

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát.”

„Bizony csak meghalok,

Anyám, Édesanyám!

Görög Ilonáér.

Bizony csak meghalok

Karcsú derekáér;

Karcsú derekáér,

Piros orcájáér;

Piros orcájáér,

Dombos ajakáér;

Dombos ajakáér,

Gömbölyű faráér

A lenvirág szemű

Görög Ilonának.”

„Halj meg fiam, halj meg,

Zetelaki László!

Oda is eljőnek

Híres szép leányok

Csudashalott látni.

A tied is eljő

Csudahalott látni,

Szép Görög Ilona.”

„Édes lelkem anyám,

Eresszen el engem

Csudahalott látni,

Csudalahott látni,

Ki érettem meghót.”

„Ne menj fiam, ne menj,

Csudahalott látni;

Megvetik a hálót,

Megfogják a márnát,

Anyjától elveszik

Szép Görög Ilonát.”

Nem hallgat anyjára,

Bémegyen a házba,

Ottan felöltözik

Kék selyem ruhába.

A lábára húza

Piros, patkós csidmát,

A fejére köte

Piros selyem ruhát,

Elejibe köte

Fejér előkötőt.

„Kelj fel, fiam, kelj fel,

Zetelaki László!

Kiér te meghótál,

Az úton jődögél.

Kelj fel fiam, kelj fel,

Zetelaki László!

Kiér te meghalál,

Belépék a házba!”

Látta én halottat,

De ilyent soha sem,

Kinek az ő lába

Felszökőleg álljon,

Kinek az ő karja

Ölelőleg álljon;

Kinek az ő szája

Csókolólag álljon,

Ki föl is ébredjen,

Csak én megcsókoljam!

Forrás: Versekben tündöklő Erdély 42-45. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.