2014. márc. 23.

Görög Ilona



„Bizony csak meghalok,
Anyám, édesanyám!
Görög Ilonáér.
Bizony csak meghalok
Karcsú derekáér;
Karcsú derekáér,
Piros orcájáér;
Piros orcájáér,
Dombos ajakáér;
Dombos ajakáér,
Gömbölyű faráér,
A lenvirág szemű
Görög Ilonáér.”

„Ne halj fiam, ne halj,
Zetelaki László!
Csináltatok néked
Olyan csudamalmot,
Kinek első köve
Béla gyöngyöt járjon,
A második köve
Sustákat hullasson,
A harmadik pedig
Szép suhogó selymet.
Oda is eljőnek
Szüzek, szép leányok,
Csudamalom látni.
A tied is eljő
Csudamalom látni
- Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el anyám,
Édes lelkem anyám!
Csudamalom látni.”
„Ne menj fiam, ne menj,
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a halat.”

„Bizony csak meghalok,
Anyám, édesanyám!
Görög Ilonáér.
Bizony csak meghalok
Karcsú derekáér;
Karcsú derekáér,
Piros orcájáér;
Piros orcájáér,
Dombos ajakéár;
Dombos ajakáér,
Gömbölyű faráér,
A lenvirág szemű
Görög Ilonáér.”

„Ne halj fiam, ne halj,
Zetelaki László!
Csináltatok neked
Olyan csudatornyot,
Kinek szélessége
Dunapartig érjen,
Kinek magassága
Az egekig érjen.
Oda is eljőnek
Szüzek, szép leányok
Csudatorony látni,
A tied is eljő
Csudatorony látni,
Szép Görög Ilona.”

„Eresszen el anyám,
Lelkem édesanyám!
Csudatorony látni.”
„Ne menj fiam, ne menj,
Szép Görög Ilona!
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát.”

„Bizony csak meghalok,
Anyám, Édesanyám!
Görög Ilonáér.
Bizony csak meghalok
Karcsú derekáér;
Karcsú derekáér,
Piros orcájáér;
Piros orcájáér,
Dombos ajakáér;
Dombos ajakáér,
Gömbölyű faráér
A lenvirág szemű
Görög Ilonának.”

„Halj meg fiam, halj meg,
Zetelaki László!
Oda is eljőnek
Híres szép leányok
Csudashalott látni.
A tied is eljő
Csudahalott látni,
Szép Görög Ilona.”

„Édes lelkem anyám,
Eresszen el engem
Csudahalott látni,
Csudalahott látni,
Ki érettem meghót.”
„Ne menj fiam, ne menj,
Csudahalott látni;
Megvetik a hálót,
Megfogják a márnát,
Anyjától elveszik
Szép Görög Ilonát.”

Nem hallgat anyjára,
Bémegyen a házba,
Ottan felöltözik
Kék selyem ruhába.
A lábára húza
Piros, patkós csidmát,
A fejére köte
Piros selyem ruhát,
Elejibe köte
Fejér előkötőt.

„Kelj fel, fiam, kelj fel,
Zetelaki László!
Kiér te meghótál,
Az úton jődögél.
Kelj fel fiam, kelj fel,
Zetelaki László!
Kiér te meghalál,
Belépék a házba!”

Látta én halottat,
De ilyent soha sem,
Kinek az ő lába
Felszökőleg álljon,
Kinek az ő karja
Ölelőleg álljon;
Kinek az ő szája
Csókolólag álljon,
Ki föl is ébredjen,
Csak én megcsókoljam!


Forrás: Versekben tündöklő Erdély 42-45. old. – Második, javított és bővített kiadás – Castrum Könyvkiadó Sepsiszentgyörgy 1996.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése