Mily vidáman simul arany hajára
a virágok szépen fonott füzére!
Hajlik egyik szál a másik elébe,
elsőnek adni csókot homlokára.
Egész álló nap boldog a ruhája,
mely szorosan rásimul kebelére,
s boldogan csillan aranyszőttes éke,
ha nyakát s arcát illetni találja.
De még boldogabb az aranyfonásos
szalag, mely keblét fogja könnyen át,
leszorítja, szelíden rátapad;
öve meg mintha így szólna magához:
„Bár ölelném örökre derekát!”
S az én karomnak semmi nem marad?
Ford.: Rónay György
Forrás: Michelangelo Buonarroti versei – Rónay György
fordítása – Magyar Helikon 1959.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése