Kányádi Sándor: Ló és lovas

föl-fölhorkan a ló
cimpája ina reszket
vadszagot érez

félve lép mint a vak
meg-meghajlik a föld alatta
zsombékos süppedékes

se kantár se sarkantyú
csak egy sovány kötőfék
s két elszántan szorító térd

a zubogó patakot hallod-e
vagy ereidben
a vért

ugratni kéne
ha volna túlsó part.